Alighanem Páduai Szent Antal a legnépszerűbb szent az egész világon. Hívei a "csodatévő" jelzővel tisztelték meg. Nincs olyan katolikus templom, ahol képe vagy szobra ne volna megtalálható.
Páduai Szent Antal életében a csodák mindennaposnak számítottak. Egy alkalommal Conaccóban történt egy rendkívüli eset.

Egy apa kiment dolgozni a földre és magával vitte a kisfiát is. A gyermek egy óvatlan pillanatban a közeli mocsárhoz lopódzott. Le akart tépni egy tavirózsát, de elvesztette az egyensúlyát, beleesett a mocsárba és megfulladt. Az apa kétségbeesetten kereste gyermekét, de mire megtalálta, annak kis teste már kihűlt, hiába próbálta élesztgetni őt. Erre sírva Antal atyához könyörgött, hogy adja vissza a fiát. Cserébe megígérte, hogy minden szegényen segíteni fog. A gyermek azonnal megmozdult, kinyitotta a szemét, visszanyerte színét és jókedvét.
A csoda tovább kísérte Szent Antalt Padovába is. Egy fiatalember mérgében megütötte édesanyját. Mikor azonban rádöbbent súlyos bűnére, Antal atyához sietett. A szent szigorúan megintette: "Le kellene vágni a lábadat, mert megsértetted vele az édesanyádat. De mivel megbántad, feloldozlak Isten nevében." Az ifjú örvendezés helyett nyugtalan lett, s a szent szavait ismételgette. Amint hazaért, fogott egy baltát és levágta a lábát. Fájdalmas kiáltozására szülei és testvérei mind hozzá siettek, majd Antal atyához szaladtak, aki nem tagadta meg a segítséget. Fogta a levágott lábat, ami már kihűlt, és imádkozás közben visszaigazította a csonkra, majd a kereszt jelével megáldotta. A csontok, izmok, inak és vérerek pillanatok alatt összeforrtak.
Egy másik alkalommal, amikor a montpelliere- i egyházban prédikált, eszébe jutott, hogy ugyanabban az időben egy másik templomban kellett volna énekelnie. Fejére tette a csuklyáját, lehajtotta a fejét és több mint fél órán át úgy maradt. Majd mint ha mi sem történt volna, tovább tartotta a híveknek a szentbeszédet. Másnap mindenki megtudta, hogy ez alatt a fél óra alatt a másik templomban rendtársaival együtt énekelte a Halleluját.
A számos csoda révén Szent Antal több jelképe is ránk maradt. Ezek közé tartozik például a hal vagy a szamár, amelyekkel kapcsolatban a következő történetek estek meg: egy alkalommal Riminiben az olasz halászok vallási érzéketlenségükben kigúnyolták Szent Antal prédikációját. Ő a tenger felé fordult és így kiáltott: "Halak! Jöjjetek! Legalább ti hallgassátok meg, mit beszélek Istenről!" Szavai hatására nyilvános csoda történt: egyszerre megmozdult a víz, és több ezer hal dugta ki a fejét, majd a szent felé fordultak, mintha figyelnének. A zord halászok erre megrémültek, majd magukba szálltak és megtértek.
A szamár története a következő: Szent Antal egy zsidó embert meg akart győzni arról, hogy Krisztus valójában jelen van az oltári szentségben. Ezért a zsidó szamarát a kehely és az ostya elé vezette. Az állat a szentség láttán térdre zuhant, így a zsidó emberben kétség sem merült fel többé Szent Antal igazáról. Mindezeket és a számtalan egyéb csodát figyelembe véve valóban nem meglepő, hogy Szent Antalt katolikus világszerte akkora tisztelet övezi.
Sarkadi Melinda



Páduai Szent Antal imája

Uram méltatlan vagyok hozzád,
méltatlan a Te szolgálatodra,
mégis csak Te benned bízom
és Terád bízom magamat.

Kérve kérlek vigyázd lépteimet,
járj én mellettem,
tapaszd ajkadat a fülemre,
nyújtsd a kezedet felém és vezess,
ahogy apa vezetgeti fiát az első lépéseknél.

Hadd legyek víz, amely mezőidet öntözi;
fény, amely magodat kicsíráztatja;
szolga, aki termeidet tisztán tartja;
száj, amely szavaidat ismétli;
fül, amely fiaidat meghallgatja;
láb, amely legyőzi a távolságokat;
szív, amely megérti az összes szíveket.
Vígy magaddal én Uram,
és ne hagy el soha.
Amen